Formájánál csak a színe a megdöbbentőbb
A SsangYong (szó szerinti jelentése „kettős sárkány” ) egy több mint hetven éves múlttal rendelkező dél-koreai cégcsoport. Kezdetekben családi kézben lévő konglomerátum volt, majd az 1970-es évekre az ország egyik
legnagyobb vállalatcsoportjává vált. Autóipari terjeszkedése azonban csak 1986-tól datálható. A legfrissebb, idei hír velük kapcsolatban hogy, új névvel (KG Mobility) forgalmazzák autóikat, azaz azokon az európai szemnek kissé nehezen kiolvasható SsangYong felirat helyett már a KGM betűhármas található. A változás oka röviden csak annyi, a dél-koreai KG Group 2022-ben megvásárolta a SsangYong márkát, de a két sárkányt ábrázoló logó is marad.

De térjünk vissza a Torreshez. Szóval a márkától nem volt idegen az európai szemmel nézve gyakran megdöbbentő, olykor már a csúfság határát súroló formaterv még akkor is amikor azt egy európai formatervező stúdióban rajzolták meg (...) Ennek az időszaknak azonban már egy jó ideje vége - igazából ez a kilencvenes évek második felétől volt jellemző náluk - volt még egy kis útkeresés, zavarodottság pár évig ami a cég formáit jellemezte, de ez már már teljesen eltűnt a cég kínálatából. A Torres kifejezetten jól néz ki! Annyira, hogy szemből nézve a megjelenését szokták hasonlítani az amerikai Hummer H2-höz, de azok sem állnak messze a valóságtól akik kicsit az ős Jeep-ek formavilágát látják bele a hűtőmaszk-fényszórok rajzolatába. Igazából az egész autó azt sugallja, ez egy igazi, kalandra
kész terepjáró, magas, szögletes és mindenütt az
off-road életmódra utaló részletek találhatók meg a karosszériáján. Mindeközben a 4,7 méteres hosszával bőven a családi SUV modellek közé sorolható és ennek megfelelően korrekt a helykínálata, és a szögletes forma miatt könnyedén
kelti a még egy kategóriával nagyobb autó illúzióját is.

Akik ismerik a cég korábbi termékeit igazából már nem is csodálkoznak azon, beltérben egy
prémiumautó nyugalmas csendje fogadja az embert és az anyagválasztással sincs probléma. Az viszont igaz és már mások is megemlítették ezt, a kormány formája és a
klímavezérlő-képernyő láttán nehéz lenne nem egy német
márka csúcsmodelljei jutnának eszünkbe. Az is tény, a két különböző
technikát egyesítő digitális műszeregység és a szögletes, mégis kreatív
vonalakkal dolgozó műszerfal-sziluett még az ismerős részletek ellenére
is eredeti, egyedi karaktert biztosít az utastérnek.
A prémiumérzetet mégsem a látvány, hanem az anyagminőség adja. A motortérben az autó karaktere és méretei alapján talán egy kicsivel nagyobb, nyomatékosabb erőforrásra számítanánk, de az 1,5 literes, négyhengeres turbós erőforrás így is szépen ellátja a dolgát. A 163 lóerős csúcsteljesítményt percenkénti 5000 és 5500 közötti
fordulatszám-tartományban tudja és a 280 newtonméteres csúcsnyomaték már
1500-as fordulatszámtól megérkezik és egészen 4000-ig kitart. Mindez selymes
járással és csendes, ám a lóerőcsúcs közelében meglepően magas és érces orgánummal adja elő.
Visszatérve a cikk elején, vastagon szedett bekezdéshez.....ez a szín, ez a fóliázás valami brutális :-) Amennyiben attól tartott valaki hogy a hazai gépkocsi tengerben észrevétlen, szürke kishal marad, nos jelentem, sikerült neki kitűnni a tömegből, az biztos!